Már egy órája tart a videóhívás, fárad a szemed, bámulod a résztvevők arcait és próbálod megérteni az előadót, de szavai mégis feldolgozás nélkül zúgnak a fejedben. Nem veled van a baj, amit érzel, az az úgynevezett Zoom-fáradtság, korunk jellegzetes tünete. E jelenség már a tudósok figyelmét is felkeltette és szerencsére kutatásaik választ adnak arra a kérdésre is, hogy hogyan győzzük le!

Ha észreveszed magadon az alábbiak egyikét, kezdhetsz gyanakodni:

• A technikai problémák fel tudnak dühíteni
• A hívás után inkább fáradtságot érzel mint motiváltságot
• Nem érzed azt a szociális feltöltődést a hívás után, mint amit szoktál érezni az adott személlyel való személyes találkozáskor
• A folyamatos megszakítások, vagy akadozások miatt úgy érzed, hogy nem működik a kommunikáció
• A munkaidő után is folyton a munkán jár az eszed
• Sokszor kellemetlenül vagy zavartnak érzed magad a konferenciahívás alatt
• Úgy érzed, nem sok értelme van a videóhívásoknak

A válasz több tudományterületet is érint, mint például az akusztika, a társadalomtudomány, vagy a neuropszichológia. Bár összetettebb jelenségről van szó, mint elsőre hinnénk, érdemes megismerni az okokat, hiszen ezáltal közelebb juthatunk a védekezés hogyanjához is.

A virtuális kommunikáció merőben más hatással van ránk, mint a személyes találkozók, s nem biztos, hogy tudatosulnak bennünk ezek a különbségek. Lássuk mik a fő különbségek:

Az agyunk számtalan információt szerez azalatt, amíg valakivel kommunikálunk. Nem csak arra figyelünk, hogy mi az, amit a beszélgetőpartnerünk mond, de arra is, hogy milyen a testtartása, kissé elfordul-e tőlünk, nyugodt-e a légzése, vagy kapkodja a levegőt, a szemünkbe néz-e vagy a földet bámulja…stb. Az ilyen apró jelekből rakjuk össze a teljes képet, és helyezzük kontextusba azt, amit hallunk. Ezzel szemben egy videóhívásban egy apró dobozba bezárva látunk mindenkit, nem látjuk jól a kéz gesztusait, nem látjuk egyáltalán a test alsó felének tartását, ráadásul a képminőség sem a legjobb, az arckifejezések elmosódottak lehetnek, laggolhatnak, a kép lefagyhat. Így a hívás alatt lassan kialakul egy kellemetlen légkör, amely a testbeszéd hiánya táplál.

2. ok: Az állandó elérhetőség

Az otthoni munka egyik nagy hátránya, hogy nem mehetsz haza munka után. A Zoom, Skype és a többi online kommunikációs eszköz pedig továbbra is elérhető tesz téged. A munkatársak sokszor úgy vannak vele, hogy “felhívhatnak egy gyors kérdésre”, legfeljebb elnézést kérnek a késői zavarásért. Akár szombaton is jöhet egy “egy percre” hívás a Zoomon. Az agynak azonban szüksége van a kikapcsolódásra, és itt a kikapcsolást szó szerint kell érteni! Az állandó elérhetőség miatt:

• Folyton a munka jár az eszedben
• Folyton a telefonodat nézegeted, hátha jött egy új üzenet a munkáddal kapcsolatban
• Amikor a mobilod pittyen egyet, összerezzensz, hogy “már megint mi a baj?”

A videohívások pedig mindezt felelősítik, hiszen nem csupán agyban kell felkészültnek lenni, de még azon is aggódnod kell, hogy mit viselsz, hogyan áll a hajad, fáradtnak látszol-e.

3. Ok: Önmagunk látványa

A videohívás közben látod saját magadat is, és sokszor nem bírod levenni a szemedet önmagadról. Ez pedig szintén stresszforrás lehet. Olyan ez, mintha egy tükröt kellene bámulnod másfél órán keresztül. Egy idő után előbújik az önkritikus éned és azon gondolkozol, hogy vajon elég professzionálisan nézel-e ki, nem tűnsz e fáradtnak, nem öregedtél-e látványosan az elmúlt években, nőtt-e az a kopasz folt, nem nézel-e bután…stb. Mindezek a negatív gondolatok elveszik a figyelmedet a megbeszéléstől, és leszívják az érzelmi tartalékaidat.

4. Ok: Mások látványa

Ha nem saját magadat nézed, akkor mások arcát bámulod. Úgy érzed, fontos megszakítás nélkül nézned őket a képernyőn, mert ha másfelé néznél, azt a többiek úgy értelmeznék, hogy nem figyelsz oda. Persze, a személyes találkozás során ez nem így lenne. A hívás résztvevőinek látványa szintén nyugtalanító lehet. Valószínűleg nem mosolyognak, hanem nyugodt állapotban tartják arcizmaikat, amely számodra akár morcos arcok benyomását is keltheti. E látvány pedig könnyen aktiválhatja az agyad “harcolj vagy menekülj” részét, hiszen a folytonos szemkontaktust és a közeli, felnagyított arcok barátságtalan kifejezését az agy veszélyforrásként értelmezheti.

A videohívások azonban mindezek ellenére sem rossz kommunikációs eszközök. Hatalmas lehetőség van abban, hogy dolgozhatunk valakinek, vagy tanulhatunk valakitől akkor is, ha a világ másik végén élnek. Ha megértjük az okokat, úgy védekezhetünk is a Zoom-fáradtság ellen.

Olvasd el a következő cikkünket, ahol hozunk neked 5 tippet arról, hogyan lehet produktív és pozitív élmény a videohívás!